Jakab István:
Ilona egy olyan spirituális utazó, akiból egyelőre nagyon kevés van a világon, mert ha a világ azt mondja, hogy zöld, fehér vagy fekete, és Ő úgy gondolja hogy az nem is ilyen, hanem olyan, akkor elintézi, hogy a világ változzon körülötte és nem Ő alkalmazkodik a világhoz. Hogy éled te meg ezt az életedben, hogy a világ akar valamit, de te mégis valamit megálmodsz és ezt meg tudod teremteni?

Bencze Ilona:
Ezen én is szoktam gondolkodni, szerintem nagyon egyszerűen és ebben az egyszerűségben is működik minden. Arra jöttem rá, hogy az emberek úgy általában, ahhoz képest hogy egy csiszolatlan gyémánt ott van belül és mindenki képes lenne mindenre, de nem tudják ezt elhinni. Még akkor sem nagyon mozdulnak meg, ha magukról van szó, ha pedig együttműködni kellene, vagy a nagy egészet segíteni, akkor főleg nem.

Jakab István:
Nagyon jó példa erre a szén, mert ugye a gyémánt is egyfajta szén, de amíg a szén nem tudja elhinni magáról, hogy ő gyémántként is csilloghat, addig folyamatosan maximum koksz állapotban elégeti magát és hamuvá válik, ugyanakkor a gyémántot nagyon nehéz elégetni. Mi a te utad? Mindenkinek a saját útja a fontos, hogy ő mit kezd magával, a saját korlátai szerint bekorlátozza magát. Én szén vagyok, de abból is már koksz, az nem egyszerű barnaszén. Onnantól, hogy bekategorizálta magát, ott is marad az ember, de te mindig áttörted a korlátaidat, ehhez akarat kell.

Bencze Ilona:
Körülbelül a 48-49-50. életévemet is betöltöttem, amikor észrevettem, hogy van a világban mondjuk negativitás is.

Jakab István:
Addig nem találkoztál vele?

Bencze Ilona:
Nem, én addig minden nehézség ellenére is csak úgy éltem az életemet, hogy ha valami nagyon rossznak tűnt is, abban a pillanatban is azt néztem, hogy hogyan lehet abból jól kijönni, vagy hogyan lehet azt a nagyon rosszat jóra fordítani.

Az 50-et is be kellett hogy már töltsem, hogy észrevegyem azt, hogy nem mindenki így gondolkodik. Az emberek legnagyobb része inkább a rosszat veszi hamarabb észre és nem gondolkodik azon, hogy lehetne azt a legegyszerűbben, leggyorsabban jóra fordítani. Mikor erre rájöttem, hogy vannak ilyen személyek, akik így gondolják a dolgokat, ezen valóban nagyon elcsodálkoztam.
Rájöttem, hogy én körülbelül úgy éltem az életemet legalább 50 éves koromig, mint Forrest Gump a filmben. Mész az áramlattal, csinálod a dolgokat, mostban vagy, mindig azt, amit éppen kell, és hogyha nincsen benned rossz szándék és rosszindulat, ha kapcsolatod van a teremtővel, akkor a dolgok mindig a lehető legjobban alakulnak.
Most így visszagondolva már tudom, hogy másoknak miért nem olyan egyszerű ez. Mert őket szocializálták, ami nekem a legnagyobb csapás volt az életemben, utólag most azt tudom mondani, hogy az lett a legnagyobb előny. Engem nem nagyon szocializáltak, mivel árva gyerek voltam, a szülők nem tudták a saját maguk kockáját rámhúzni. Nem is jártam óvodába sosem. Általános iskolába elsőbe jártam, második, harmadik, negyedik osztályba egy összevont tanyasi iskolába jártam, és a tanítónak nem volt ideje minden gyereket rendezgetni, minden ránk volt bízva, de mivel nem utasítgatott senki, elolvastuk magunktól a könyveket.
Utólag azt látom, hogy nekem azért könnyebb, mint másoknak, mert engem nem szocializáltak ilyen irányba, ezért tudok, ahogy te mondod, szembemenni a dolgokkal.
Megértem nyilván a többi embert is, őket a szülők, az iskola, a munkahely, mindenféle véleményvezérek ezer módon formálnak és ebből nagyon nehéz kimozdulni.

Jakab István:
Most jártam Székelyföldön, ott úgy fogalmazzák meg ezt, hogy bekötik az embereket. Tudod, ahogy a marhát (bikaborjút), bekötik a jászolhoz és amíg nem éri el a 350 kilót, addig ott tartja a fejét. Ugyanez a rabszolgaképzés megy az emberek között, és a Forrest Gump azért nagyon csodálatos példa amit hoztál, mert mivel ő agyilag nem fogja fel ezt a sötét világot, ezért a szívéből él és a szívéből élő ember az nem árt senkinek, megengedi magának, hogy a felsőbb énjével kapcsolódjon és ne engedje magát bekötni, a szocializálódás igazából a komfortzónánk kialakulása, amit magunk védünk meg mindenáron, és ha valaki újat akar hozni, akkor azt vagy megpróbáljuk nevetségessé tenné, vagy kifigurázni.

Hogy jutott eszedbe, hogy ilyen zöld porokat kevergess, hogy végülis a Moksába ilyen rendszereket bevigyél?

Bencze Ilona:
11 éve van meg a Moksa Csepp és több százezer ember fogyasztotta, én magam 25 ezer emberrel dolgoztam együtt, akik elmondták a tapasztalatokat, a véleményüket és most a 25 ezerből van mondjuk 3 fő. Tavaly október óta dolgozom a kinti IlonaMed-es hálózat építésén, ott már van 400 új.

A 11 éves tapasztalatból rájöttem, hogy ez körülbelül 50 évvel megelőzte a korát.
Ezért magamban arra jutottam, hogy most egy olyan dologgal fogok foglalkozni, ami közelebb áll az emberekhez, ez egy anyagi/fizikai szinten működő dolog.

Én véletlenül kerültem a zöldivásba, egy nagyon materialista barátomnak kezdtem nyers zöld levelekből italt készíteni neki, de először magamon próbáltam ki. Magamon azt tapasztaltam meg, hogy mintha ki lennék cserélve, pedig akkor már 8-10 éve fogyasztottam Moksát, nagyon sok mindent elolvastam, mozgok eleget, tehát úgy nagyon sok mindent megtettem, amit az ember megtehet magáért.
Azt tapasztaltam meg, hogy a zöldturmix ivásával nagyon sok pozitív változás megy végbe.
Ha friss zöld van persze abból, ha nincs, zöld porból, ehhez teszek még valamilyen magot, lenmag/kendermag/chiamag, egy kanál mézet, egy kanál olajat (oliva, lenmag, stb..), 2-4 karika citromot és valamilyen gyümölcsöt.
Nekem, hogy ilyen jó tapasztalataim voltak, elkezdtem szűkebb-tágabb körben mondani az embereknek, és egyre több visszajelzést kapok, hogy ők is kipróbálták, náluk is működik.

Jakab István:
Hogy van az, hogy már bármit megvehetnénk, de nincs mit? Túljutottunk azon a korszakon, hogy esetleg nincsen pár ezer forint a zsebünkben, hogy elmenjünk és igényes alapanyagokat vásároljunk. Ezzel szemben mi a helyzet, ha bemész ma egy élelmiszerboltba?

Partl Viktória:
Ma már sajnos nem mondhatjuk azt, hogy az egészséges élelem az természetes, ma már az kincsnek számít és nagyon nehéz megszerezni. Ezért több pénzt is hajlandóak lennénk adni rá, hogy a családunknak, magunknak egészséges élelmet adjunk, de most már eljutottunk oda, hogy ez is nehéz. Hiába van a zsebünkben pénz, elmegyünk vásárolni és akkor is nehéz megtalálni, hogy mi az amit megvehetünk.

Jakab István:
Nagyon nagy probléma ez, amiről beszélsz. Párszor jártam Amerikában, az egyik gyerekem ott él és ott ugyanez van, tényleg az anyagi bőség, a javak, de félelmetes pestisben élnek, ugyanis elkezdték ezelőtt 30 évvel a vetőmagjaikat, növényeiket manipulálni. A paradicsomot például egy keményebb bőrű halfajtával keresztezték, mert így a paradicsom héja keményebb lesz, és tovább eltartható.

Partl Viktória:
Sajnos ez egy nagyon komoly probléma, mert maga a természetes táplálék magunkhozvétele az is szimbolikusan egy egységet jelképez, hogy egységben vagyunk a természettel és ha már csak szintetikus és mű amit eszünk, az egy nagyon nagy elszakadást jelent a természetes gyökerektől.

Jakab István:
Megpróbáltam sejtszintre leereszkedni, a sejt mit se sejt, jön egy ilyen génmanipulált, általa felismerhetetlen vacak, mit reagál?

Partl Viktória:
Az első reakció a stressz, nehogy azt higgyük, hogy a stressz például csak munkahelyi stressz lehet. A mai táplálékok a szervezet számára stresszt jelentenek.

Jakab István:
A stresszes ember kétféle formában ismerhető fel, vagy a végtelenségig meg akar felelni a feladatának és akkor csont és bőr lesz, a másik az, hogy a stressz nem tud mit kezdeni a tápanyaggal, ezért valamilyen módon bebugyolálja és elteszi gyönyörű habhájba.

Partl Viktória:
Ez egy összetetteb kérdés, amit nem tudunk megemészteni (adalékanyagok, színezékek, stb.), azok egyrészt károsítanak minket, másrészt panganak a bélrendszerben, mert nem tudjuk őket megemészteni. Mindegyiknek következményei vannak, azt nem is merük kutatni, hogy ha két adalékanyag egymással reakcióba lép, akkor annak milyen következményei vannak.

Jakab István:
Magyarországnak van egy óriási előnye, konkrétan az, hogy tönkretették a mezőgazdaságunkat ezelőtt húsz évvel, tehát rengeteg bevetetlen föld van, illetve elég sok föld van bevetve műtrágyával és sajnos GMO-s kukoricával, búzával. Ugyanakkor mozgalomként elindult, hogy védjük a saját vetőmagállomámnyunkat, amíg még lehet.
Miért kell szárítmányhoz nyúlni, miért nem mindig a friss?

Partl Viktória:
Nincs mindig friss, ezen az éghajlati övön mindennek megvan az idénye, akkor mindig vegyük azt, amiről tudjuk hogy a mi éghajlatunkon a mi földünkön megtermett, amikor viszont már nincs az idénye, akkor mint ahogy őseink, nyúlhatunk a szárítmányokhoz. Ezekből ugye a víz kivonódik és koncentrálódik benne a hatóanyag, ugyanúgy tudjuk táplálni vele a testünket, mert ma már ez nem függ össze azzal, hogy eszünk. Ehetünk azért, mert tetszik valami, mert boldogságot okoz megenni valamit, de ha a szervezetünket táplálni szeretnénk, akkor nagyon oda kell figyelni és még mindig a zöldségek, gyümölcsök azok, amiket ha koncentráltan fogyasztunk akkor megtehetjük ezt.

Jakab István:
Látjuk már, hogy mindenféle rézgáliccal meg a Jóisten tudja mivel tartósítják a növényeket Kínában, azért hogy hosszú ideig elálljon, nem tudom már hogy ha friss zöldséget és gyümölcsöt veszek sem, hogy mondjuk nem egy ilyen halpikkellyel keresztezett paradicsomot veszek?

Partl Viktória:
Azért azt látjuk, egyrészt aki foglalkozik energetikával egész más érzés megfogni, illetve látjuk a külsején, hogy nem természetes. Ha fölvágjuk kemény, fehér stb., nem a megszokott.

Jakab István:
És szerves kötésben van minden ásványi anyag, nagy vesszőparipánk, hogy azért kell növényi alapon bevinni a vitaminokat, ásványi anyagokat, mert szerves élőlények vagyunk.

Partl Viktória:
Igen, és az egy dolog, hogy ha főzünk, akkor ezek a kötések felbomlanak és tulajdonképp a vitaminok, ásványi anyagok, enzimek elpusztulnak, nem fognak tudni hasznosulni, az meg sajnos a mai világban egy másik történet, hogy nem csak arról van szó, hogy főzünk, hanem hogy mit főzünk és sütünk, mert természetes anyaghoz már nehezen jutunk hozzá.