Jakab István:
Ilona egy olyan spirituális utazó, akiból egyelőre nagyon kevés van a világon, mert ha a világ azt mondja, hogy zöld, fehér vagy fekete, és Ő úgy gondolja hogy az nem is ilyen, hanem olyan, akkor elintézi, hogy a világ változzon körülötte és nem Ő alkalmazkodik a világhoz. Hogy éled te meg ezt az életedben, hogy a világ akar valamit, de te mégis valamit megálmodsz és ezt meg tudod teremteni?

Bencze Ilona:
Ezen én is szoktam gondolkodni, szerintem nagyon egyszerűen és ebben az egyszerűségben is működik minden. Arra jöttem rá, hogy az emberek úgy általában, ahhoz képest hogy egy csiszolatlan gyémánt ott van belül és mindenki képes lenne mindenre, de nem tudják ezt elhinni. Még akkor sem nagyon mozdulnak meg, ha magukról van szó, ha pedig együttműködni kellene, vagy a nagy egészet segíteni, akkor főleg nem.

Jakab István:
Nagyon jó példa erre a szén, mert ugye a gyémánt is egyfajta szén, de amíg a szén nem tudja elhinni magáról, hogy ő gyémántként is csilloghat, addig folyamatosan maximum koksz állapotban elégeti magát és hamuvá válik, ugyanakkor a gyémántot nagyon nehéz elégetni. Mi a te utad? Mindenkinek a saját útja a fontos, hogy ő mit kezd magával, a saját korlátai szerint bekorlátozza magát. Én szén vagyok, de abból is már koksz, az nem egyszerű barnaszén. Onnantól, hogy bekategorizálta magát, ott is marad az ember, de te mindig áttörted a korlátaidat, ehhez akarat kell.

Bencze Ilona:
Körülbelül a 48-49-50. életévemet is betöltöttem, amikor észrevettem, hogy van a világban mondjuk negativitás is.

Jakab István:
Addig nem találkoztál vele?

Bencze Ilona:
Nem, én addig minden nehézség ellenére is csak úgy éltem az életemet, hogy ha valami nagyon rossznak tűnt is, abban a pillanatban is azt néztem, hogy hogyan lehet abból jól kijönni, vagy hogyan lehet azt a nagyon rosszat jóra fordítani.

Az 50-et is be kellett hogy már töltsem, hogy észrevegyem azt, hogy nem mindenki így gondolkodik. Az emberek legnagyobb része inkább a rosszat veszi hamarabb észre és nem gondolkodik azon, hogy lehetne azt a legegyszerűbben, leggyorsabban jóra fordítani. Mikor erre rájöttem, hogy vannak ilyen személyek, akik így gondolják a dolgokat, ezen valóban nagyon elcsodálkoztam.
Rájöttem, hogy én körülbelül úgy éltem az életemet legalább 50 éves koromig, mint Forrest Gump a filmben. Mész az áramlattal, csinálod a dolgokat, mostban vagy, mindig azt, amit éppen kell, és hogyha nincsen benned rossz szándék és rosszindulat, ha kapcsolatod van a teremtővel, akkor a dolgok mindig a lehető legjobban alakulnak.
Most így visszagondolva már tudom, hogy másoknak miért nem olyan egyszerű ez. Mert őket szocializálták, ami nekem a legnagyobb csapás volt az életemben, utólag most azt tudom mondani, hogy az lett a legnagyobb előny. Engem nem nagyon szocializáltak, mivel árva gyerek voltam, a szülők nem tudták a saját maguk kockáját rámhúzni. Nem is jártam óvodába sosem. Általános iskolába elsőbe jártam, második, harmadik, negyedik osztályba egy összevont tanyasi iskolába jártam, és a tanítónak nem volt ideje minden gyereket rendezgetni, minden ránk volt bízva, de mivel nem utasítgatott senki, elolvastuk magunktól a könyveket.
Utólag azt látom, hogy nekem azért könnyebb, mint másoknak, mert engem nem szocializáltak ilyen irányba, ezért tudok, ahogy te mondod, szembemenni a dolgokkal.
Megértem nyilván a többi embert is, őket a szülők, az iskola, a munkahely, mindenféle véleményvezérek ezer módon formálnak és ebből nagyon nehéz kimozdulni.

Jakab István:
Most jártam Székelyföldön, ott úgy fogalmazzák meg ezt, hogy bekötik az embereket. Tudod, ahogy a marhát (bikaborjút), bekötik a jászolhoz és amíg nem éri el a 350 kilót, addig ott tartja a fejét. Ugyanez a rabszolgaképzés megy az emberek között, és a Forrest Gump azért nagyon csodálatos példa amit hoztál, mert mivel ő agyilag nem fogja fel ezt a sötét világot, ezért a szívéből él és a szívéből élő ember az nem árt senkinek, megengedi magának, hogy a felsőbb énjével kapcsolódjon és ne engedje magát bekötni, a szocializálódás igazából a komfortzónánk kialakulása, amit magunk védünk meg mindenáron, és ha valaki újat akar hozni, akkor azt vagy megpróbáljuk nevetségessé tenné, vagy kifigurázni.

Hogy jutott eszedbe, hogy ilyen zöld porokat kevergess, hogy végülis a Moksába ilyen rendszereket bevigyél?

Bencze Ilona:
11 éve van meg a Moksa Csepp és több százezer ember fogyasztotta, én magam 25 ezer emberrel dolgoztam együtt, akik elmondták a tapasztalatokat, a véleményüket és most a 25 ezerből van mondjuk 3 fő. Tavaly október óta dolgozom a kinti IlonaMed-es hálózat építésén, ott már van 400 új.

A 11 éves tapasztalatból rájöttem, hogy ez körülbelül 50 évvel megelőzte a korát.
Ezért magamban arra jutottam, hogy most egy olyan dologgal fogok foglalkozni, ami közelebb áll az emberekhez, ez egy anyagi/fizikai szinten működő dolog.

Én véletlenül kerültem a zöldivásba, egy nagyon materialista barátomnak kezdtem nyers zöld levelekből italt készíteni neki, de először magamon próbáltam ki. Magamon azt tapasztaltam meg, hogy mintha ki lennék cserélve, pedig akkor már 8-10 éve fogyasztottam Moksát, nagyon sok mindent elolvastam, mozgok eleget, tehát úgy nagyon sok mindent megtettem, amit az ember megtehet magáért.
Azt tapasztaltam meg, hogy a zöldturmix ivásával nagyon sok pozitív változás megy végbe.
Ha friss zöld van persze abból, ha nincs, zöld porból, ehhez teszek még valamilyen magot, lenmag/kendermag/chiamag, egy kanál mézet, egy kanál olajat (oliva, lenmag, stb..), 2-4 karika citromot és valamilyen gyümölcsöt.
Nekem, hogy ilyen jó tapasztalataim voltak, elkezdtem szűkebb-tágabb körben mondani az embereknek, és egyre több visszajelzést kapok, hogy ők is kipróbálták, náluk is működik.

A brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. italica) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. A növénytan szerint közeli rokonai közé tartozik a karfiol, a fejes káposzta, a bimbós kel és a karalábé. A “Moksatan” szerint pedig a legközelebbi ismerősei a komplex Moksa Green nevű élelmiszerben található búzafű, zöldárpa, lucernafű, fodros kel, spenót és a karalábé.

A brokkolit már a rómaiak is ismerték és termesztették, Brassicának nevezték, ezt a nevet vette át az olasz nyelv is. Már az idősebb Caius Plinius Secundus megemlékezik egy hasonló növényről. Ez nagyon hasonlított a ma is ismert brokkolihoz. Ez is bizonyítja, hogy Itália területén termesztették és fogyasztották ezt a zöldséget, a római korban. A brokkoli neve megemlítésre került Apicius szakácskönyvében is. Majd az 1560-as években találunk rá utalást Franciaországban. Ebben az időben Angliában még teljesen ismeretlen, mint termesztett növény. A 19. században az olasz bevándorlók vitték be Amerikába, de a növény csak az 1920-as években vált igen népszerűvé. Magyarországon, bár már régóta ismert zöldségnövény, nagyobb mértékben csak az utóbbi 20 évben terjedt el, a brokkolit immár sokféleképpen használják a háztartásokban. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető.

A brokkoli rengeteg értékes tápanyagot tartalmaz, ráadásul a többi káposztafélénél könnyebben emészthető formában. Említésre méltó a kálium, kalcium, magnézium, nátrium, cink és foszfor tartalma. A főtt brokkoliban A vitamin már nem, de C-vitamin még van benne. Nyersen megtalálható még B1, B2, B6 és E-vitamin, valamint karotin. Gazdag növényi flavonoidokban, indolokban és izotiocianátokban.

Kutatások bizonyítják, hogy a brokkolinak (és a többi káposztafélének) jelentős szerepe van a rákos megbetegedések kialakulása elleni étrendben. A brokkoliban megtalálható szulforafan nevű anyag segíti a szervezetnek a daganatos sejtek elpusztítását célzó természetes folyamatainak beindulását, a programozott sejthalált. Ezen felül méregtelenít is, így hamarabb eltűnnek a szervezetből a rákkeltő anyagok.


A brokkoli antibiotikus hatását a rafanin adja, kutatások igazolták, hogy gátolja egyes vírusok, baktériumok és gombák szaporodását.

Csökkenti még a vér koleszterinszintjét is, aminek hosszútávú magas szintje szerepet játszik az érelmeszesedés és a hozzá kapcsolódó szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában.

 

Moksa Green zöldturmix recept Bencze Ilona ajánlásával:

Turmix elkészítéséhez a következő adalékokat javasoljuk: 2 evk Moksa Green porkeverék + 0,5 l víz + 1 evk méz + 1 evk lenmagolaj + 2 karika citrom + 1 alma vagy banán vagy körte. A recept tetszés szerint, saját ízlésünk szerint variálható, kibővíthető. Naponta minimum 3 dl turmix elfogyasztása ajánlott reggel étkezés előtt. Hűtőben 2-3 napig eltartható. Ha közben besűrűsödik a turmix hideg vagy meleg vízzel hígítható.

 

 

Forrás (1): Webbeteg
Forrás (2): Házipatika
Forrás (3): Házipatika
Forrás (4): Wellnesscafé
Forrás (5): Femina
Forrás (6): Wikipédia